5. fejezet

Kicsit késtem, de itt van végre az 5. fejezet. :) Igyekszem a következővel. x

***

Azon az éjszakán a földszinten aludtam a fiúkkal a nappaliban. Minden szétterpeszkedtünk a kanapén, vagy a padlón. Louis Liamre támaszkodott. A fejeik egymáson pihentek, így fogtam az alkamat és lekaptam a tökéletes LiLo pillanatot, amikor nem figyeltek. Most épp odabújtam Harryhez, takaró borított be mindkettőnket. Elmagyaráztam neki, hogy mit próbálok tenni és úgy tűnt megértette. Úgy tűnt, Niall nem mutatja a féltékenység jeleit, amitől egy kicsit elbátortalanodtam. Eldöntöttük, hogy fokozzuk egy kicsit. Még mindig szem előtt tartottam Liam figyelmeztetését és figyeltem, abban az esetben, ha Harry tesz valamit.

A szemeim lassan kinyíltak, amikor mozgást hallottam. Valaki felkelt. Alvást színleltem, féltem, hogy ha kinyitom a szemem, akkor aki felkelt visszadőlt volna. Végül, úgy tűnt, minden mozgás megszűnt, így kinyitottam a szemeimet és átvizsgáltam a szobát. Louis, Liam és Harry még ott voltak. Biztosan Niall és Zayn kelt fel. Csábított a gondolat, hogy menjek és kövessem őket, de ez nem az én stílusom. Nem vagyok az a kíváncsiskodó és szimatoló típus. Meg biztos vagyok benne, hogy valószínűleg csináltam volna valami hülyeséget, például elesni a saját lábaimban, túl nagy zajt csapni, és elkaptak volna. Kicsit közelebb bújtam Harryhez, a fejem a meleg mellkasán pihent, elaludtam a lassú, kiegyensúlyozott szívverésére.

Niall szemszöge

'Komolyan nem tudom, Zayn.' - mondtam, miközben besétáltam a fürdőszobába és locsoltam egy kis vizet az arcomra. Kimerült voltam. Egész éjjel fent voltam és ezen gondolkodtam. Látni Addiet Harry karjaiban, ez összetört engem. Úgy éreztem, mint ha egy pofont kaptam volna az arcomra.
'Azt hiszem, mindent elrontottam. Istenem, olyan hülye vagyok!'

'Niall, állj le!' - jött Zayn mögülem és megveregette a hátam.
'Nem rontottál el semmit. Nagyszerű srác vagy. Annyira szeretnivaló vagy, szóval ne nyugtalankodj emiatt. Te vagy a leggondtalanabb mofo*, akit ismerek. Biztos vagyok benne, hogy nincs semmi komoly közte és Harry között.'

'De ismered Harryt! Sármos, flörtölős és minden lány elájul tőle. Én csak az ír vagyok.'

'Fejezd be, Niall! Ne beszélj így!'

'De ez igaz.'

'Addie szeret téged. Talán csak össze van zavarodva, csak úgy mint te. A beszélgetéseitek telefonon és Twitteren 2 hónapon keresztül tartottak. Nem gondolod, hogy ez jelent valamit? Láttad, milyen boldog volt, csak mert láthat téged? Nem vett minket észre, míg Louis fel nem szólalt. Azért szeret, aki vagy. Harry beszélgetése a lányokkal általában 2 napig tart. Ha egyszer megkapja, amit akart, vége.'

'De Addie különleges, Zayn!' - tiltakoztam.
'Hogy lehet egy ilyen lányba nem beleszeretni? Úgy értem, szép, vicces, kedves és tud sütni. Tökéletes.'

Zayn sóhajtott egy kicsit én meg egy kicsit az ajkamba haraptam. Biztos vagyok benne, hogy akkor nagyon idegesítettem. Tudtam, hogy aludni akart, de ott volt a tekintet a szemében, ami azt mondta: "Itt vagyok neked."

'Niall, van egy különbség közted és Harry között. Te ténylegesen sokkal jobban ismered Addiet. Harry nem. És ismerlek, Niall. Te mindig hajlandó vagy harcolni azért, amit szeretsz. Még akkor is, ha annyira vagy ijesztő, mint egy baby pingvin.' -  megcsípte az arcomat, könnyen megmosolyogtatott.
'Olyan hosszú ideje vártál már a hercegnődre. Tudom, hogy nem engeded elszökni.'

Megöleltem Zaynt és mindent megköszöntem neki. Megszorongatott, összeborzolta a hajamat egy önelégült mosollyal az arcán és távozott a fürdőszobából. Magamat bámultam a tükörben, amíg visszajött és rendbe hozta a haját és megbizonyosodott róla, hogy jól áll a frufruja. Kitoltam a fürdőszobából, kuncogva. Tipikus Zayn.

Harry szemszöge

Felébredtem, egy kicsit sóhajtozva. A nap pont a szemembe sütött, keresztül az ablakon. Valaki húzza el azt az átkozott függönyt! Megdörzsöltem a szemeimet és éreztem, hogy Addie még mindig rajtam fekszik. Halkan horkolt, annyira cukin hangzott. Elmosolyodtam egy kicsit, elsöpörtem néhány hajszálát az arcából. Mindent elmondott a tervről, hogy féltékennyé tegyük Niallt. Jól emlékeztem rá.

'Harry, tudnánk öö... beszélni?' - mondta besétálva a szobámba. Felnéztem a mobilomról.

'Biztos?' - mondtam, de egy kicsit többnek hangzott, mint kérdés.

'SzeretnékveledegyálrandithogylássamNiallféltékenylesz-eésLiamaztmondtahogyezegyrosszötletde-' - fecsegte.

'Hé, hé, hé! Nyugodj le, baby! Mondd el újra!' - dörzsöltem meg a vállát, míg magyarázott. Amikor befejezte, szemei találkoztak a szemeimmel. Tele voltak félelemmel és egy kis bizonytalansággal. Rögtön megöleltem és mosolyogtam ahogyan elrejtőzött a nyakam hajlatába.

'Köszönöm, Harry.' - hallottam a motyogását.

'Bármit az én kicsi Addiemnek.' - suttogtam vissza.

Egy kicsit jobban beleestem Addiebe, mint ahogy elterveztem? Talán. Úgy értem, ő nagyszerű, vicces és szép. Mint a tökéletes lány. Mint egy sétáló Barbie baba a szőke hajával és csinos testével. Éreztem, hogy memgmozdult és kizökkentem a gondolataimból. A zöld szemei pislogtak és könnyedén rám mosolygott.

'Hé, szívem.' - suttogtam neki - 'Azt hiszem, Lou palacsintát csinál.'

Bólintott lassan, és elkezdett felülni. A haját egy kis rendezetlen kontyba kötötte, és elkezdett felkelni. Megállítottam, kilazítottam a hajgumit és leengedtem a ragyogó fürtjeit. Belesuttogtam a fülébe - 'Így sokkal jobban tetszik.'

Láttam hogy elpirult mialatt kiment a konyhába.Nevettem. Túlságosan cuki volt.

'Te jössz?' - kérdezte visszafordulva és kizökkentett a gondolataimból.

'Egy perc és ott vagyok.' - kiálottam utána és elkezdtem felébreszteni a többi fiút.

Addie szemszöge

Éreztem, hogy elpirultam míg mentem a konyhába, ahol Lou énekelt, palacsintákat dobálva.

'It wasn't me...Saw me kissin' on the soooo-ADDIE! - hirtelen abbahagyta az éneklést, egy kicsit felegyenesedett. A szemem összeszűkült.

'Az It Wasn't Me(Nem én voltam)-t énekelted Shaggy-től? - kérdeztem gyanakodva.

'Neem...nem én voltam.'

'Szemtelen fiú.' - szidtam le és ő pimaszul vigyorgott. Ha hallottad már a dalt, tudod, mire értem. Ez egy nagyon mocskos dal. Emlékszem, hogy ezt énekelte a videónaplóban, amikor Zayn felemelte a "kocsit" és bekapcsolta a hidraulikát, hogy "elhajtsanak" onnan. A konyhaasztalnál ültem, szemeimet dörzsölve és elővettem a telefonomat, a fényes képernyő egy kicsit elcsendesített.

'ADDIE EGY VÁMPÍR!' - kiáltott Louis, ami hajlásra késztetett.

'TÚL KORÁN VAN AZ ORDIBÁLÁSHOZ, LOU!'

'D-de te is kiabáltál.' - duzzogott játékosan, még szipogott is.

Kinyújtottam rá a nyelvem, mialatt az többi fiú besorakozott a konyhába, kérdezték, mi van reggelire és kinyitották a hűtőszekrényt. Niall besétált és rám mosolygott. Visszamosolyogtam aztán ránéztem a telefonomra. Josh, Hazel, Ethan, bla, bla, bla, Twitter. A szemem átfutott a naptáron. Kedd 7:25.

Szemeim kiszélesedtek.

'Óó, baz-' hagytam abba, amint láttam, hogy az összes fiú nagyra nyílt szemekkel néz rám. Nem kellene előttük káromkodnom. - 'Bazááááár. Azt akartam mondani, hogy bazár. Igen. Bazár.'

A fiúk mind egymásra néztek, aztán nevetésben törtek ki. Nekik van a legcukibb nevetésük. Egymásra dőltek támasznak. Niall annyira vörös volt, hogy engem is megnevettetett. A nevetése egyszerűen imádnivaló. Egy kicsit elrepítette a szívemet. Istenem, fejezd be Addie! Fejezd be!

'Ó, majdnem kimondtad.' - mondta Louis, megbökve az arcomat.

Megforgattam a szemeim, míg egy tányér palacsintát tett elém.

'Fogd be! Elfelejtettem, hogy ma suli van.' - olyan gyorsan próbáltam enni, ahogy csak tudtam, de nem tömni a fejem, mint egy malac.

'Ó, halljátok ezt fiúk? Olyan jól érezte velünk magát, hogy nem tudta tartani a lépést az idővel.' - mondta Zayn, rámmosolyogva, miközben egy tonna öntetet tett a rakás palacsintájára.

'Uhh, és az egyenruhám piszkos. Ez nem az én napom.'

'Adok neked 5 fontot, ha egyenruha nélkül mész!' - dacolt velem Niall, miközben ette a palacsintáit. Leesett az állam, és elejtettem a villámat.

'Az igazgató megölne!'

'Rendben, akkor tíz.'

Fixíroztam. - 'Huszonöt.'

'Huszonöt?'

'Siess, vagy harminc lesz.' - A fiúk ó-gattak körülöttem. Elég jó vagyok a fogadásokban.

'Miért harminc?'

'Harmincöt és te nem ismered az igazgatónőt. Szüksége van egy pasira, de nem hiszem, hogy bárki randizni akarna azzal az öreg boszorkánnyal. Nem engedi a szeretet jelének nyilvános kimutatását. NINCS PACSIZÁS! És így kellett futnunk 2 kört és ez az útvonal ÓRIÁSI. Így elhatároztam, hogy okos leszek és hozok egy üveg vizet, tudjátok? Vagy száz fok volt azon a napon. Ezután befejeztem a futást. Elragadta tőlem a palack vizet, mint ha valami bomba lett volna. És nem kaptam vissza! Annyira hülye.' - éreztem, ahogy Niall keze az enyémen haladt és meglepetten néztem fel. A kék szemei az enyéimet bámulták, de az arca nem mutatott érzelmet. Egyszerűen kivette a villát a kezemből.

'Megszúrkáltad a palacsintádat.' - motyogta, gyorsan lenézett. Egy száraz mosolyt vetettem rá látván a lyukakat a palacsintámon.

'Az igazgatód nem hülye...' - mondta Liam, valószínűleg próbált adni egy esély szegény nőnek. Ó, Leeyum, annyira édes.

'Liamnek igaza van. Nem hülye. Szellemi fogyatékos.' - mondta Louis, megnevettetett.

'Szerintem ötvenet kellene adnunk.' - mondta Harry kiszélesedett szemekkel miután hallotta, mit fecsegek. Mögöttem sétált a hűtőszekrény felé és a fülembe súgott.
'Talán még egy külön-tizest is a cukiságodért.'

Biztos vagyok benne, hogy az arcom olyan vörös volt, mint egy paradicsom. Kinyitotta az ajtót egy kis gyümölcsléért. Nem tudom, hogy a többi fiú észrevette-e, de Niall biztosan. Láttam, amint megfeszült és a tekintet az arcán rideggé vált. A cuki mosolya eltűnt.

Megköszörültem a torkom.
'És egy üzenet? Legyen vicces. Látni akarom a tekintetét az arcán.Van néhány ruhája a tesódnak, Li?' - kérdeztem mosolyogva. Vicces lesz.

'Aha!' - megköszöntem neki és gonoszul mosolyogtam, felszaladtam a lépcsőn és átvettem valamit. Imádtam Meg gardróbját. Miután elvégeztem a világ leggyorsabb tusolását, végül kiválasztottam egy fekete és fehér csíkos galléros felsőt, egy kék és fekete csíkos pulcsival rajta. Meg nyilvánvalóan szereti a csíkost. Felvettem egy farmert és egy kicsi arany ékszert. Elkezdtem fonni a hajam, aztán felvettem egy pár fekete csizmát. Nyugodtam csináltam, el akartam késni. Megérné az az ötven font. Tettem fel egy kis szemkihúzót, egy kis pirosítót, aztán gyorsan megmostam a fogamat. Az igazgató ki fog borulni. Soha nem viselhetünk farmert a főiskola területén, főleg nem ilyen szűket. Mosolyogtam, lefutottam a lépcsőn. - 'Kész vagyok, fiúk!' - mondtam éneklő hangon.

A fiúk kijöttek a konyhából, nevettek és lökdösték egymást. Harry összecsukta a cetlit és átadta nekem, az ujjaink lerázták egymást. Elmosolyodtam a kezeinken és elkezdtem kinyitni a levelet.

'NE! Nem olvashatod el!' - kiabált rám Louis hirtelen.

'Miért nem?' - duzzogtam. Nagyon tudni akartam, hogy mit raktak bele.

'Mert...csíkosat viselsz! Csak én hordhatok csíkosat.'

'Ki mondja?'

'Én mondom.'

'Nos, egy tonna csíkos volt Meg szekrényében.' - mondtam és megböktem az orrát.

'Nos...Meg jól néz ki a csíkosban.' - mondta, egy mosoly jelent meg az arcán, már csupán a neve említésekor.

 'Óóóh.' - mondtuk kórusban, a fiúk és én, amitől Louis egy kissé elpirult. Harry megbökte az arcát, Liam pedig összeborzolta a fiú haját.

'Szálljatok be a kocsiba!' - motyogta Louis, előre tolt engem és a többi fiút.

'Várjunk csak! Ti srácok még mindig a pizsamátokban vagytok.' - mondtam egy kissé bizonytalanul. Louis a Superman-esében volt, Zayn, Niall és Liam csak egy-egy pólót és rövidnadrágot viseltek, Harry hálásan tartotta a ruháit és ugyanazt viselte. A hajaik kócosak voltak, kivéve Zayn-ét. Harry egy micisapkát dobott a göndör kócos hajára, miközben Liam-é, Louis-é és Niall-é még mindig össze-vissza állt.

 'És?' - mondta Harry fáradtan. A fiúk könnyelműen nevettek, elsétáltak mellettem és beugrottak a kocsiba.

'Nem számít.' - mondtam egy kissé nevetve. - 'Ti őrült fiúk.'

***

Sétáltam a folyosókon, aztán elővettem a telefonom. Uhh, matek lesz a következő. Nem a kedvenc tantárgyam. Mindenki engem bámult, mert egyenruha nélkül voltam. Csak villantottam egy mosolyt rájuk, amint elsétáltam és hívtam Harry számát.

'Hé, bébi. Hogy ment?' - kérdezte. Egy kis nevetés szökött ki az ajkaimon.

'Tartozol az ötven fontommal. MÉRGES volt! Fogvatartást kaptam erre az egész hétre.' - kiáltottam neki a telefonon keresztül.

Nevetésben tör ki.

'Öm, Haz, felfogtad, hogy ez azt jelenti, hogy nem tudom veletek tölteni az időmet? Most ki nevet?' - mondtam és elkezdtem nevetni a telefonba, egy kicsit túl hangosan. Észrevettem a bámészkodást körülöttem az embereken, és idegesen nevettem.
'Nem vagyok bolond. Esköszöm, normális vagyok!' - visszatettem a telefont a fülemhez.

'Óó, kitalálom, rossz ötlet volt azt mondani, hogy azért örjöngött, mert a tamponja túlságosan bent volt?'

Kuncogtam, a szemeimet forgatva. Véleményem szerint az volt a legjobb rész, de az igazgatónő ebben nem értett velem egyet.
'Nem, uh, Harry.'
____________________
*motherfucker=szemétláda, köcsög