7. fejezet

Szerintem ez az egyik legjobb rész az egész fic-ben. :) Remélem nektek is fog tetszeni. :) ! x

***************

'Ez?' - felemeltem egy csillogó kék ruhát Daninek, Hazelnek és Joshnak.

'Neem.' - mondták a lányok. Josh csak motyogott bármit, amit a lányok mondtak, a mobiljára bámulva. Megforgattam a szemeimet és kiszemeltem egy másikat.

'Oké, szerintem ez az a ruha.' - kivettem egy szexi pink ruhát. A lányok megrezzentek egy kicsit, míg felemeltem.

'NEM NEM NEM NEM NEM!'

'Durva, csak viccelek. Végül is, szerintem nem ruhát fogok felvenni. Dani, te mit fogsz viselni?' - kérdeztem, közben ruhaállványok százait toltam át.

'Ezt!' - felemelt egy vállnélküli ruhát. Sötét kék volt. A felső fele csillogó volt.Egy fekete szalag borította a dereka körül és a ruha többi része szétözönlött alatta. Egyszerű, de csinos, tudtam, hogy nagyon jól fog állni Danin.

'Csinii!' - kiáltottam fel, aztán ellöktem az öltözőfülkék irányába. 'Hazel jöhetnél, tudod! Biztos vagyok benne, hogy Harry örülne, hogy láthat.'

'Dani azt mondta, hogy ti ketten randiztatok.' - mondta Hazel egy kissé zavarban.

Hallottam Dani vihogását az öltözőfülkéből, míg én morogtam egy kicsit.
'Mi csak álrandizunk, úgy értem...ha te még mindig akarod. Szerintem Dani Zayn után fut.'

'Nem tudom. Még mindig féltékennyé akarod tenni Niallert?' - Hazel elkezdett átnézni velem néhány állványt. Végül kiválasztottam valamit. Egy fodros fehér felsőt találtam, ami tökéletesen menne ehhez a blézerhez, amit láttam. Megláttam egy fekete csőnadrágot, szóval azonnal elvettem és találtam néhány arany ékszert. Minden amire még szükségem volt: egy pár magassarkú.

'Ehh, aha.'

'Nem ő az egyetlen féltékeny,' - megesküdtem volna, hogy a motyogását hallom, beletett a kezeimbe egy pár fekete magassarkút, betolt az öltözőfülkébe. Furcsán néztem rá, de nem kérdeztem meg. Miről beszélt? Csak utána vettem észre, milyen fáradtnak tűnt. Táskák voltak a szemei alatt, és a szokásos mosolya sem volt igazán ott. Mi történt vele?

***

'Dani, ez az utolsó doboz!' - mondtam és átadtam neki a sütiket. Sóhajtott, de elvette őket. Halkan nevettem rajta. Megbizonyosodott róla, hogy a kis konyta rendben van, ellenőrízte a tükörképét az ablakban, aztán bement. Pont olyan volt, mint Zayn. Még ellenőrízésre se volt szüksége, csodálatosan nézett ki. Nevettem halkan és követtem.

A nagynéném nem akart jönni. Valószínűleg olyan lesz, mint egy azok közül a bulik közül. A fiúk minden bizonnyal isznak alkoholt, és ki tudja meddig tart a buli. Talán hajnal 2-3-ig? Hazel, Dani és én kopogtattunk a fiúk ajtaján, dobozok töltötték meg a kezünket és megpróbáltuk nem elmaszatolni a sminkünket. Az én hajam egészen göndör volt, és a vállam fölött omlott le. Hazel egy fonott kontyot csinált, ami igazán megmutatta a természetes szépségét, mivel a haja elhúzódott az arcából. Egy piros ruhát viselt, aminek egy válla volt, kis virágok díszítették ott. Liam rögtön kinyitotta az ajtót, aggodalmasnak tűnt.

'Ó, Istenem, hadd segítsek ezekkel!' - mondta és azonnal kivett néhány dobozt a kezünkből.Úgy tűnt, a party már teljesen lendületben volt. Tipikus A-listás buli volt. Nem lepődtem meg, hiszen a fiúknak egy csomó pénzük van. Fények villogtak mindenhol a zene ütemére, különböző színű léggömbök, rengeteg kaja, saját bár, és egy DJ, aki nem más volt, mint Zayn.

'Whooo! DJ MALIK!' - kiáltotta Dani, a levegőben előre-hátra mozgatva az öklét, megmosolyogtatta Zaynt. Elkezdtük kipakolni az összes sütit a konyhában az összes kajával együtt.

'Adelaide.' - hallottam, hogy egy brit akcentus szól mögülem. Megfordultam, hogy lássam Simon Cowellt. Ne borulj ki, ne borulj ki, még akkor is, ha ő hozta létre a One Directiont, a bandát, ami teljesen megváltozatta az életed.
'Ezek a sütemények fantasztikusan néznek ki!' - mondta, bámulva az egyiket Louis nadrágtartójával és csíkos polójával.

'Köszönöm, Mr Cowell!' - mondtam, szélesen mosolyogva.

'Kérlek, szólíts Simon-nak!' - mondta, beleharapott a sütibe, és tulajsondképpen egy mosoly jelent meg az arcán. Szólíthatom Simon-nak! Ááááh! Olyan furcsa volt így látni. Szerintem azért, mert mindig homlokát ráncolva láttam a nemzeti tv-n. Igazán nagyszerű fickónak tűnt. Beszélgettünk egy kicsit, mielőtt fogadnia kellett egy telefonhívást.

'Ez a kedvencem.' - jött oda Zayn és rámutatott a varsity dzsekisre. 'Tudod, ezek a sütik a legjobbak...' - mondta Louis egy csepp cukormázzal az orrán. - 'ALKOHOLLAL LENNÉNEK!'

'Ez komoly?' - kérdeztem Liamtől a zenén keresztül. Harry-t és Niall-t sehol nem lehetett megtalálni. Kiváncsi voltam, hogy merre vannak.

'Louis nem viccelt az alkohollal, szívem. Én józan maradok. Te?'

'Öh, talán egy kevéske ital. Ne aggódj, nem kell hazavinned ma este.' - viccelődtem vele. Nevetett halkan.

'Biztos vagyok benne, hogy Niall ajánlaná fel először.'

'Niallról beszélve, hol van? Kérdezni akarok tőle valamit.' - néztem, amint Dani és Hazel elkezdtek a táncparkett felé sétálni. Úgy tűnt, mindketten jól érzik magukat, vicces táncmozdulatokat találtak ki a Sexy and I Know It c. számra.

'Ömm, aha, ha Bel-'

'Hé, bébi!' - ismerős karokat éreztem a derekam körül. Először megdöbbentem, de emlékeztem, hogy csak eljátszuk.

'Hazza!' - öleltem meg mosolyogva. A fürtjei megcsiklandoztak, míg megölelt.

'Meghoztam az italokaaat.' - mondta Louis, szavai már összemosódtak. Nevetésben törtem ki rajta, miközben adott nekem és Harry-nek egy sört. Liam nem csatlakozott, de nagyon szórakoztatónak talált bennünket. Annyire könnyű voltam. Talán egy pár sörtől vihogtam mindenen. Harry elesett a saját lábában és Louis a padlóra ejtette az üveget.

'H-hé, fiúk!' - mondtam kuncogva. - 'Találtam valakit, aki haza visz ma este.' - félig énekeltem félig hadartam, Liam karjaiba hulltam.

'Gyerünk, ti ketten.' - mondta Liam, megfogta az kezemet és Louis kezét, átsétáltatott minket a kanapékhoz.

'Innom kell, Liam, nem vagyok Isten!' - tiltakozott.

'Várj! H-hol van az én H-Hazza Bear-öm?' - kérdeztem kétségbeesetten.
'HAZZA BEAR! HAZZA!'

'Itt vagyok melletted, szívem.' - mondta egy kissé botladozva.

'M-mennünk kell a...T-Taco Bell-be.'

'Miért?' - kérdezte Liam.

'CSAK KELL, LIAM.' - sóhajtottam egy kicsit, a fejem zúgott. Minden elmosódott körülöttem. Harry ölébe hajtottam a fejem, megpróbáltam figyelmen kívül hagyni az érzést, hogy minden forog körülöttem.
'Oké, hallgassatok el egy percre, ez fontos!' - próbáltam felülni egy kicsit, Harry-re támaszkodva támogatásért. - 'Mennünk kell a Taco Bell-be. Liam, te nem tudsz vezetni. Csak nem. Túúúúl részeg vagy. Louis? Louis?! El kell vinned minket a Taco Bell-be.'

'Rendeljünk csak pizzát!' - sóhajott Harry.

'R-Rendben, hol van a mobilom?' - kérdeztem, észre sem vettem, hogy pont a kezemben volt. - 'Komolyan srácok! Hol a mobilom? Nem vagyok olyan részeg, szóval fogjátok be!' - Liam kivette a kezemből és a szemem előtt integetett vele. Pislogtam párszor, megpróbáltam rájönni, hogy mi van előttem. 'Ó, köszönöm uram!' - adtam egy nagy puszit az arcára és sikerült hívnom a Pizza Hut-ot. A szavaim egybefolytak, amikor valaki felvette. 'Halló, aha, akarok egyet belőlük. A címem? S...Sajnálom...elfelejtettem.' - elvettem a telefont a fülemtől és a barátaimra néztem. - 'Srácok? Hol élek?'

Hallottam, hogy Louis és Harry olyan bolondosan nevetnek, amint feltűnt a What Makes You Beautiful. Szerintem Liam videóra vette. 'Ó, Istenem...halljátok mi szól épp most?'

'Ismerősnek hangzik.' - motyogta Harry.

'Ez a V-VALAHA votl legjobb szám. Nem emlékszem ki énekli, az nem fontos csak-ssssssshh.' - Louis megpróbálta a számra tenni az ujjait, de eltévesztette és pont a szemembe rakta. 'Ugh, annyira jó.'

'Később kell visszahívjalak. Visszhall, Johnny! Legyen nagyon különleges napod!' - mondtam a telefonba és letettem.

'Ez abból a reklámból vagy miből van, azokkal a tigrisekkel vagy hörcsögökkel, nem? Uuuugh, ez az én számom. Csak...Táncoljunk!' - mondta Harry, közelebb húzott magához.

'V-Várj, Harry...Vannak lábaim? Nem érzem a lábaimat.' - ütött meg a valóság felismerése, míg Harry szólója tűnt fel. 'Ez te vagy? Te énekled ezt a dalt?' - mondtam.

'Sz-Szerintem igen.'

'ÚRISTEN, EGY ÉNEKESSEL RANDIZOK!' - kuncogtam, egy kissé fel-le ugrálva.


'Aha, énekes vagyok...Várj...Nem tudom.' - motyogta. 'Ugh, utálok inni. Mégis miért csinálom?' - sóhajtott egy kicsit, rázta a fejét. Egy lassab dal jött, mialatt Harry megfogta a derekamat és én a vállaira helyeztem a kezeimet. A zöld szemei rám néztek, és egy halvány önelégült mosoly volt az arcán. Folyton botladoztam a magassarkúmban, de Harry fenntartott, így nem estem el.

'Gyönyörű vagy ma este. Nem az alkohol beszél.' - suttogta a fülembe, megkacagtatott.

'Köszönöm. Meglehetősen jóképű vagy.' - szóltam vissza, mosolyogva, míg ringatóztunk ide-oda. Még mindig lüktetett a fejem.

'V-Van válaszod számomra, b-bébi?' - néztem rá egy kissé zavarban, de aztán eszembe jutott. Válaszom arról, hogy komolyan eljárnánk-e szórakozni.

'É-Én nem tudom, Haz.' - az ajkamba haraptam, egy kissé kényelmetlenül éreztem magam. Az én Nialleremet akartam. Hazel tökéletes lenne Harry-nek. Mindketten annyira társaságkedvelők, édesek és viccesek, és ő annyira bájos, akár egy gyönyörű modell is lehetne.

'Talán ettől meggondolod magad.' - Harry lehajolt, ajkait enyéimnek nyomta. Annyira megdöbbentem, az alkohol íze töltötte meg a számat. Elkezdtem visszacsókolni, ajkaink összeforrtak és összhangban mozogtak. Ne értsétek félre, Harry nagyon jó csókoló, de valami nem stimmelt. Harry meghátrált, míg éreztem, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon. Úgy éreztem, ezzel bántom magamat. Úgy éreztem megbántom Niallt és talán még Hazelt is. A fejemet ráztam szipogva.

'Bébi, mi a b-'

'Ne hívj bébinek! S-Sajnálom, Haz.' - próbáltam elfutni, de javarészt csak botladoztam. Kétségbeesetten kerestem Liam-et, de úgy tűnt, ő előbb megtalált.
Adott egy üveg vizet és egy aszpirint. Megköszöntem neki. Muszáj volt kijózanodnom. Elkezdtem kisétálni, ki a házból. A járdaszegélyen ültem, a fiúk házával szemben, próbáltam lenyugtatni magam. Bevettem az aszpirint, a fejemet  ráztam újra és újra. A tér végre abbahagyta a forgást. Végre emlékeztem a lakcímemre és többé már nem nevettem úgy, mint egy őrült. Úgy éreztem, rosszul csináltam a dolgokat. A fájdalom a fejemben nehezebbé tette átgondolni a dolgokat. Csak azt akartam, hogy szűnjön meg. Meghátráltam, amint erős karokat éreztem körülöttem. Biztos voltam benne, hogy Liam, vagy Dani.

'Cs-Csak hagyj egyedül.'

'Addie,' - felismertem a mély ír akcentust. - 'Mi a baj?' - nem mondtam semmit ezután, így gyorsan levonta a következtetést. - 'Harry megríkatott, ugye? Hogy az...'

'N-Niall.' - álltottam meg, hallottam, hogy remeg a hangom. - 'Miért törődsz ennyire...velem?' - szipogtam egy kicsit, míg ő letörölte a könnyeimet. Az ujjai cirógatták az arcomat. A leggyengébb érintései egy kis bizsergést keltettek bennem.

'Miért ne tenném? Úgy értem, gyönyörű vagy, vicces és nagyszerű sütit sütsz.' - mondta, eltolt néhány hajszálat az arcomból. Nevettem halkan, éreztem, hogy egy kissé elpirulok. Rámmosolygott és én visszamosolyogtam. Kezdtem elveszni a ragyogó kék szemeiben. Olyanok voltak, mint a víztócsák. Egy kis szikra volt a szemeiben. Akármikor mosolygott, úgy tűnt, a szemei is mosolyogtak. Aztán eszembe jutott. Nem én voltam az egyetlen, aki elveszik a szemeiben. A mosolyom kissé elhalványult, lefelé néztem.

'Ezt nem Belle-nek kellene mondanod?' - mondtam, hallottam az élt a hangomban. Niall csak nevetett. Az arcomba nevetett. Miért nevetett?
'Niall!'

'S-Sajnálom. Belle csak egy barát, szívem. Nagyon féltékeny voltam rád és Harry-re. Ő csak segített dönteni ezekről a dolgokról. Te vagy az egyetlen, akit akarok.' - megfogta a kezem és megszorította.

'Harry és én csak álrandiztunk. Szánalmas vagyok, tudom-' - Niall ajkai azonnal az enyéimhez értek. Nem volt olyan erőteljes, mint Harry-é. Úgy tűnt, csaknem óvatos volt, félt, nehogy fájdalmat okozzon. Éreztem, hogy elmosolyodok az ajkaival szemben, egy meleg szédítő érzést jött rám. Szétváltunk és a vállára hajtottam a fejem.

'Nem akarom többé hallani, hogy szánalmasnak nevezed magad, rendben?' - cirógatta a hajam. Ez a pillanat nem lehetett volna tökéletesebb, mígnem kiáltást hallottam mögülünk.

'ZAAYN! VERSENYEZZÜNK A STOP TÁBLÁIG!' - hallottam Louis-t. Elfutott mellettünk az út felé. Zayn gyorsan futott utána, gyakran az ellentétes irányba dülöngélve. 'E-Egy, kettő, nyolc, tíz! Rajt!'

'HAHA! BOO BEAR, LEGYŐZLEK!' - mondta Zayn, nevetett őrülten. Ő is biztosan ivott egy kicsit. Niall és én alig tudtuk abbahagyni a nevetést, mikor Louis megbotlott a saját lábában és elesett az utcán. Niall és én kapkodtunk a levegő után, míg ő a fájdalomtől sóhajtozott.

'L-Louis?' - kérdezte Niall aggodalmasan.

'Mi? Aha, jól vagyok.' - hallottam, hogy Louis káromkodik suttogva. Jézusom, jól vagyok, csak felszaggatta a karomat az a hülye bokor. Vérzek?' - mondta, a karját nézve, miközben Zayn táncolt az utcán. - 'Nem vérzek...Várjunk csak, ó, a picsába!' - felnézett ránk és nevetésben törtünk ki. - 'Ó, Jézus, vérzek.'

Odafutottunk, hogy segítsünk neki, és vele együtt nevettünk. Amint letisztítottuk a vért, Louis arcon puszilt, egy "Köszi, anyu'-t mormolt, mielőtt visszafutott a házba, sikított Harry-nek. Zayn kifeküdt az úton, szóval kapnunk kellett az alkalmon, mielőtt még elfut, vagy valami.

'Nincs több ivás egyikőtöknek sem, srácok!' - mondtam kuncogva, míg Zayn-t a kanapéra dobtuk. Hazel, Dani, Liam és Harry a bárnál beszélgettek. Harry folyton rám nézett, de elővettem a telefonomat és küldtem neki egy üzenetet, Niall vállára dőlve.

Haz, nem érdeklődöm többé. Sajnálom. Bár még mindig szeretlek, de nem úgy. Úgy értem, tudod, hogy kedvelem Niallt.

Niall észrevette, hogy az ujjaim abbahagyták a mozgást, ahogy üresen bámultam az üzenetet. Mi mást mondhatnék még Harry-nek? Ennyi elég? Megérti mit próbáltam neki mondani? Utálna? Békén hagyna engem és Niallt?
'Jól vagy?' - gyengéden megpuszilta a homlokomat.

'Aha, de szerinted meg fogja érteni?' - néztem fel rá.

'Persze, bébi. Ha meg nem, akkor megvédelek. Olyan leszek, mint a...Teletabid.'

'Teletabi?' - kérdeztem, halkan nevetve. Bólintott, ő is nevetett. - 'Cuki Teletabi voltál, Nialler.'

Az én Teletabim.